Még tavasszal, az első hazai tervezőkkel történő együttműködéseim után elhatároztam, hogy lesz egy olyan blogom, ahol a designról úgy fogok írni, mint művészetről. Mint önkifejezési formáról, a fantázia manifesztálódásáról, a (pop)kultúra lenyomatáról, nem a trendkövetés eszközéről. Erre tett első kísérletemet olvashatjátok most.

A premier előtti vetítésre nem sikerült eljutnom, de tegnap végre megnéztem a Sundance Fesztivál közönségdíjas filmjét, a Skate Kitchen-t, valódi instagram-famous gördeszkasztárokkal a főszerepben. A trailer alapján csupán egy hosszú fetrengésnek találtam a new york-i nyár hangulatában, jó zenével, de az igényesen kidolgozott karaktereknek és a jól artikulált üzeneteknek hála a Skate Kitchen bőven több, mint egy hosszú deszkás videoklip Z-generációs tinikről. Ez kifejezetten NEM filmkritika, nem akarok úgy tenni, mint aki ért a mozgókép speciális nyelvén, úgyhogy inkább azokról a számomra fontos üzenetekről írok, amelyeket ez a film magában hordoz. 

Augusztus 16-án az etyeki Haraszthy Pincészet Amfiteátrumában hatalmas VIP borbulit csapott a Hungarianwines.eu két alapítója: a nagynéném és a szuperhős-férje. Ez most nem egy részletes, minden pincészetre és fogásra kiterjedő beszámoló, azt az ő oldalukon biztos olvashatjátok majd. Én inkább az élményt próbálom átadni.

Haraszthy Pincészet, Cinnamon étterem