Még tavasszal, az első hazai tervezőkkel történő együttműködéseim után elhatároztam, hogy lesz egy olyan blogom, ahol a designról úgy fogok írni, mint művészetről. Mint önkifejezési formáról, a fantázia manifesztálódásáról, a (pop)kultúra lenyomatáról, nem a trendkövetés eszközéről. Erre tett első kísérletemet olvashatjátok most.

Örülök, hogy DADO ("The handmade wonders") épp a napokban keresett meg az új, letisztultabb kollekciójával, amelyben a kombinált anyagok után most már egyszínű  műbőr és bársony táskák szerepelnek. Dénes Dalma várostól távoli, vízparti fáktól és lugasoktól ölelt csodavilágából rengeteg egyedi hangulat kerül elő - én ezt a puha, kordbársony, vattacukorszínű darabot kaptam meg tőle, pezsgő-árnyalatú, fényes makramé pántokkal. (A makramé Dalma legújabb szenvedélye.) Belül puha béléssel és egy kis zsebbel.

Először az egyik kedvenc zenekarom, a kicsit talán elfeledett Dorothy's legs dala jutott róla eszembe:

Olyan ez a hátizsák, mint amivel az ovis énem képzelte el a felnőtt énemet, és milyen igaza volt. Puha, kedves, vattacukor-sóhajtás a vállamon, mint a gyerekkori szerelmek. Vagy mint a Pretty in Pink c. film. 
Ez a legszebb dolog, ami kordbársonnyal történhetett ezen az ősszel.

A dadoswonders webshopja itt elérhető: http://dadoswonders.com/hu/home


A fülbevalóm egyébként meseszép Walosagom betonékszer,
a fotóimat pedig K-gráfia készítette.