Te is egyetlen, hat darab ösztöndíjas helyet fenntartó szakra jelentkeztél, mint én? Ugyanúgy nem voltál hajlandó olyan biztonságos döntést hozni, minthogy az alapképzésedet folytasd tovább ugyanazon az egyetemen ahova eddig jártál, ugyanazokkal az emberekkel körülvéve akikkel már három évet eltöltöttél? Azt szeretted volna tanulni, amit valóban szeretsz és nem sikerült? Elmondom, mit kell tenned, ha a tanácsaimat akarod követni.

Előszöris idd le magad. Aztán idd le magad második este is. Harmadik este már legyél okosabb és szállj magadba. Gondolkodj sokat, legyél csendben, menj ki a fák közé, már amennyire a lusta természeted engedi. De mondjuk ülj le a Feneketlen tó partjára, az megteszi. Sétálj. Írogass. Húzd ki agresszívan amit írtál, mert patetikus lett. Ijedj meg reggelente attól, hogy nem tudod, mi lesz veled jövőre.

Aztán egyszer csak, néhány hét elteltével, mintegy varázsütésre, gyere rá, hogy mennyien támogatnak és szeretnek anélkül is, hogy egyből két diplomát csinálnál. Ha teszem azt, design- és művészetmenedzsmentre jelentkeztél, kezd el értékelni, hogy sok művész és designer kéri ki a tanácsod, tart téged tehetségesnek, és támaszkodik rád szakmai ügyekben. Gyere rá, hogy akkor most lesz időd a saját projektjeidre. 

Jusson eszedbe, hogy találkozód van a szerkesztőddel, aztán szervezd meg a könyvbemutatód. Sikerüljön jól, lépj fel olyan ruhában és ékszerben, amit kifejezetten az eseményre terveztek neked. Táncolj a zseniális after-zenekarra, készíts pár csodaszép polaroidot egy támogatói géppel. Aztán táncolj újra, amikor kiderül, hogy a könyvedet nagy tempóban veszik az emberek,

Kezdj el dolgozni egy-két habókos tervezőnek és egy városjobbítással foglalkozó civil szervezetnek, ébredj rá, hogy mennyire szerencsés vagy, amiért gyakorlatilag karitatív tevékenységet végzel, és még fizetnek is neked érte. Ébredj rá arra is, hogy jó vagy abban, amit csinálsz. Készüljön veled négy-öt interjú. Alig hidd el azt, ami történik.

Merengj egy hamarosan megvalósuló verses-vászontáskás kollaboráción, menj vendégelőadónak az ELTE-re, építgesd a kreatív ügynökségedet, ismerj meg művészeket, bloggereket, újságírókat. Találd meg azokat, akiket egész életedben ismerned kellett volna. Gyere rá, hogy szabad vagy. Hogy végre úgy osztod be az időd ahogy akarod, hogy ha úgy esik, akár követheted is a szerelmedet oda, ahová tart az élete. Szervezz borkóstolót, haiku-írós workshopot, zenélj, legyen minden napod olyan, amilyennek szeretnéd.

Ébredj rá, hogy nem is alakulhatott volna jobban.  Végül írj róla blogbejegyzést, hátha valaki mosolyog rajta.

Képek: Szatai Judit
Ruha: Szilas Rita